🚨 FELPÖRGÖTT AZ ELSZÁMOLTATÁS!

Felgyorsult az elszámoltatás: Matolcsyék vagyona után Kósa Lajos ügye is előkerülhet

A kormányváltás után látványosan felpörgött azoknak az ügyeknek a vizsgálata, amelyek éveken át alig mozdultak, vagy a közvélemény szerint soha nem kaptak valódi hatósági választ. Az MNB-alapítványok százmilliárdos vagyonvesztése miatt már az ügyészség vette át a nyomozást, az Állami Számvevőszéknél házkutatást is tartottak, közben pedig jogászok és oknyomozók szerint újra elő kellene venni több régi, politikailag érzékeny aktát is. Köztük a Kósa Lajoshoz köthető csengeri ügyet és a TEK esztergomi tragédiáját.

Már nem csak beszélnek az elszámoltatásról

Az elmúlt hetek egyik legfontosabb fejleménye, hogy a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak ügyében az ügyészség magához vonta a nyomozást a rendőrségtől. A Legfőbb Ügyészség döntése alapján a további eljárást a Központi Nyomozó Főügyészség folytatja le. A nyomozás hűtlen kezelés gyanúja miatt indult, és az MNB-alapítványok gazdálkodásához kapcsolódik.

Az ügy súlyát jól mutatja, hogy a Matolcsy György jegybankelnöksége idején létrehozott Pallas Athéné-alapítványokba eredetileg 266 milliárd forintnyi közpénzből származó vagyont helyeztek ki. Ezt a konstrukciót a korábbi években többször bírálták, különösen azután, hogy a vagyon sorsa és a befektetések eredménye egyre több kérdést vetett fel.

A 24.hu májusi beszámolója szerint az MNB-botrányban a Központi Nyomozó Főügyészség házkutatást tartott és iratokat foglalt le az Állami Számvevőszéknél. A hatóság ugyanakkor azt is közölte, hogy az ügynek továbbra sincs gyanúsítottja.

Az MNB-alapítványok ügye azért vált az elszámoltatás egyik legfontosabb próbájává, mert itt nem aprópénzről, hanem elképesztő nagyságrendű közvagyonról van szó. A Direkt36 korábban arról írt, hogy az Állami Számvevőszék kiszivárgott jelentéstervezete hatalmas vagyonvesztést és súlyos problémákat talált a Matolcsy György MNB-elnöksége idején létrehozott Pallas Athéné Domus Meriti Alapítványnál és vagyonkezelőjénél, az Optima Befektetési Zrt.-nél.

A Matolcsy-ügy lett az első nagy próbaAz ügy politikai robbanóereje nyilvánvaló. A jegybanki alapítványok vagyonáról korábban hosszú vita folyt, a közpénzjelleg körül is éles jogi és politikai konfliktus alakult ki. Most azonban már nem kommunikációs csatáról van szó, hanem büntetőeljárásról, lefoglalt iratokról és ügyészségi nyomozásról.

A kérdés az, hogy a hatóságok meddig mennek el. Lesznek-e felelősök? Visszaszerezhető-e bármennyi az eltűnt vagy elértéktelenedett vagyonból? És ha igen, kiknek a döntéseit vizsgálják majd valóban érdemben?

A Házon kívül által felvetett irány szerint nemcsak a Matolcsy-kör ügyeiben kellene előrelépnie a vádhatóságnak, hanem a korábbi évek több más, politikailag kényes történetében is. Ezek közül az egyik legismertebb a Kósa Lajos nevével összefonódott csengeri örökösnő ügye.

A történet évekkel ezelőtt robbant be a nyilvánosságba: P. Mária, a „csengeri örökösnőként” ismert nő azt állította, hatalmas vagyont örökölt, és Kósa Lajoshoz is köthető dokumentumok kerültek elő. Az RTL korábbi összefoglalója szerint Kósa Lajos ügyvédje még 2013-ban ellenjegyzett olyan ajándékozási szerződést, amelyben a nő Kósa édesanyjának jelentős összeget ígért.

Kósa Lajos neve is újra előkerülhet

A Telex korábbi tudósítása szerint P. Mária a perben arról is beszélt, hogy visszavonta korábbi vallomásait, amelyekben Kósa Lajost nem érintettként tüntette fel, és azt állította, erre ügyvédi tanácsra került sor.

A Kontrollnak nyilatkozó Helmeczy László, P. Mária ügyvédje 2026 áprilisában azt mondta: Kósa Lajos neve még tanúként sem szerepel a csengeri örökösnő ügyének vádiratában. Ez önmagában is újra felvetette a kérdést, hogy a hatóságok valóban minden releváns szálat feltártak-e.

Fontos különbséget tenni: az, hogy egy ügyben közszereplők neve előkerül, önmagában nem jelent bűnösséget. Kósa Lajos esetében sincs olyan jogerős bírósági döntés, amely bűncselekmény elkövetését mondaná ki vele kapcsolatban. Az elszámoltatásnak nem az lenne a feladata, hogy politikai bosszút álljon, hanem az, hogy világos, ellenőrizhető válaszokat adjon olyan kérdésekre, amelyek évek óta ott vannak a levegőben.

A csengeri ügyben például sokak számára máig nehezen érthető, hogyan kerülhettek elő ilyen nagyságrendű ígéretek, dokumentumok és politikusi kapcsolódások úgy, hogy a közélet egyik legismertebb szereplője végül érdemi hatósági figyelem nélkül maradt az ügyészségi iratokban.

Szabó Bence és Panyi Szabolcs ügye is fordulatot vett

A kormányváltás utáni légkörben külön figyelmet kapott Szabó Bence volt NNI-s százados és Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró ügye is. A Magyar Hang márciusban arról írt, hogy bűncselekménnyel vádolták Panyi Szabolcsot és Szabó Bencét is. A cikk szerint Szabó arról beszélt, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal nyomására kellett fellépniük Tisza Párthoz köthető informatikusok ellen, miközben később alaptalannak bizonyult a pedofilgyanú.

A HVG arról számolt be, hogy Szijjártó Péter akkori külügyminiszter azt mondta, nem tudja, ki az a Szabó Bence, aki szerint titkosszolgálati akció irányult a Tisza Párt ellen.

A Forbes szerint Pintér Sándor belügyminiszter is csak napokkal később szólalt meg a Tisza Párt informatikusai elleni titkos műveletekről szóló Direkt36-anyag után, miközben Szabó Bence videós megszólalása addigra már rendkívüli nyilvánosságot kapott.

Ezek az ügyek azért illeszkednek az elszámoltatási hullámba, mert azt a kérdést vetik fel, használtak-e állami szerveket politikai célú nyomásgyakorlásra. Ha igen, az nem egyszerű kampánytörténet, hanem az állam működésének egyik legsúlyosabb problémája.

A TEK esztergomi tragédiája is új fényt kaphat

A Házon kívül által említett ügyek között szerepel a TEK esztergomi tragédiája is. Ez az eset nem klasszikus korrupciós történet, hanem egy olyan rendészeti katasztrófa, amelynél a felelősségi lánc tisztázása lehet kulcskérdés. Egy ilyen ügyben különösen óvatosan kell fogalmazni: a cél nem az, hogy utólag politikai fegyvert csináljanak egy tragédiából, hanem hogy kiderüljön, szakmailag minden döntés indokolt volt-e, és lehetett-e volna elkerülni a végzetes következményeket.

Ha az új politikai és hatósági környezetben valóban több régi ügyet nyitnak újra, akkor a TEK esztergomi esete is azok közé tartozhat, ahol nem a látványos letartóztatás, hanem a dokumentumok, parancsok, döntési pontok és felelősségi viszonyok feltárása lenne a lényeg.

A kormányváltás után sokan azt várták, hogy gyorsan elindulnak a vizsgálatok a NER-korszak legnagyobb ügyeiben. Az első lépések valóban látványosak: ügyészségi hatáskörbe vont nyomozás, házkutatás az ÁSZ-nál, régi ügyek újbóli emlegetése, politikai érzékenységű akták előkerülése.

De az elszámoltatás hitelessége nem azon múlik, hány hangzatos cím jelenik meg az első hetekben. Hanem azon, hogy lesznek-e vádemelések, jogerős ítéletek, visszaszerzett közpénzek, és ami talán még fontosabb: létrejön-e olyan intézményi garancia, amely megakadályozza, hogy ugyanez a rendszer más szereplőkkel újra felépüljön.

Az MNB-alapítványok ügye ebből a szempontból kulcsteszt. Ha több százmilliárdos közvagyonnal kapcsolatban sem sikerül világos felelősségi láncot felmutatni, akkor nehéz lesz elhinni, hogy kisebb ügyekben valóban áttörés jön.